Nagyon régen álmodtam már erröl a szigetröl. Mindig ezzel a névvel kötöttem össze a gyönyörü szép karib-kék színt. De valószínüleg ez csak az ismert likör színe miatt van. Teljesen transzban vagyok amikor közeledünk a Megapier kikötöbe és már látjuk a színes holland stílusú házakat – Willemstad jelképe.
Autót kölcsönöztünk és azzal fedeztük fel a sziget nyugati részét. Èrdekes volt a rabszolga múzeum és a Shete Boka Nemzeti Park vulkáni partja. De kicsit csalódás okoztak a strandok, nem olyen szépek: kavicsos a part és a víz színe sem az elképzelt kék… A strandokhoz külön bekötö utakon kell menni és vasárnap révén minden parkoló dugig volt. A Lagún strandot néztük ki magunknak, állítólag nagyon sok halat lehet látni – és sajnos ez is téves infónak bizonyult – csak 5 pontot adnánk a 10-böl a snorrizásra.
Este még sétálunk egyett a városban, de mivel minden zárva volt, valahogy semmi életet nem éreztünk, mintha kihalt lett volna az egész szép kis belváros. Ez szintén kicsit csalódás volt.
Sajnos a kölcsönzött autónkkal is volt gond – AVIS nem volt nyitva így a Budget saját árán kellett kölcsönöznük és ráadásul nem a kikötöben vissza leadni hanem a távoli reptéren.
