Wir wollten eigentlich nach Otavalo mit einem schönen Markt fahren. Die Tour hätte das Hostel organisiert, aber es fanden sich nur 3 Leute, sodass wir mit 38 Dollar pro Person dabei gewesen wären. Das war uns etwas zu teuer und schöne Dörfer hatten wir in Südamerika schon genug gesehen und kaufen wollten wir auch nichts. Also nahmen wir lieber die öffentlichen Verkehrsmittel (hin und zurück für $1,90 für uns beide!) zum Äquator. Das Wetter war wunderschön – und wir ärgerten uns ein bisschen als wir den Cotopaxi in der Weite total ohne Wolken sahen. In Mitad del Mundo gibt es zwei Äquatore! Den offiziellen, der damals mit französischer Hilfe Anfang des 20. Jahrhunderts ermittelt wurde und ein kleines Museum mit dem von der US-Army per GPS ermittelten. Wir besuchten beide, ließen uns zertifizieren, dass wir in der Mitte der Welt waren und bestaunten die Wunder des Strudelns: Auf der Linie fließt das Wasser ohne Strudel gerade aus nach unten; im Süden strudelt es nach rechts und bei uns, also im Norden bildet sich ein Wirbel nach links. Wir befragten auch das GPS in Jans Mobiltelefon, was meinte, dass der Äquator noch 3km davon entfernt wäre. Am liebsten hätte er noch seinen GPS-Logger befragt, aber der blieb im Hotel. Wir schlossen den Tag mit einem Menü bei Tropi Burger ab und genossen zum krönenden Abschluss noch Eis, Milchshake und Schokoplätzen bei Republica del Cacao (http://www.republicadelcacao.com/). Ich habe schon wieder vergessen das Fotoapparat mitzunehmen um Bilder zu machen 🙁
Eredetileg Otavalo-ba akartunk menni, egy faluba, szép szombati piaccal, de mivel a hosztel 38$-ért kínálta a túrát és mert már úgyis sok dél-amerikai falut láttunk, úgy döntöttünk, inkább mással töltjük ezt a szép, napos időt. Így kibuszoztunk (1,80$-ért ketten) a Mitad del Mundo (a világ közepe) parkjához, ahol egy emlékmű lábánál lehetett egy szép, sárga vonal mellett fényképezkedni: vagyis az Egyenlítőnél. Először is bosszankodtunk, mert a Cotopaxi olyan szépen – felhők nélkül látszódott a távolban – miért is nem egy nappal később mentünk oda – késő bánat.
Az emlékmű után (és miután csináltattunk magunknak oklevelet, hogy a világ közepén álltunk) átmentünk az igazi Egyenlítőhöz, ami pár utcával arrébb, az Inti Nan Múzeumban látható. Ugyanis ezt már GPS-szel állapították meg. Mindezek ellenére Jan mobilja azt mutatta, hogy még kicsit távolabb vagyunk az igazi 0 foktól. De végignéztük, ahogy megmutatták nekünk a víz folyására ható erőket: Az Egyenlítő fölött a víz örvény nélkül egyenesen folyik le. De északon balra és délen jobbra örvénylik a víz. A tojást is a vonalon – elvileg könnyen egy szögön lehet egyensúlyozni – ez sajnos az erős szél miatt nekünk nem sikerült.
A délutánt ismét a Republica del Cacao (http://www.republicadelcacao.com/) kertjében ülve töltöttük… de megint elfelejtettem fényképezőt vinni 🙁
Fotos