Am Sonntag nahmen wir den besten Bus den es gab (Emperador) für 2 Euro nach Potosi – die Sicherheit ist wichtig auf den Straßen von Bolivia, wir mussten auch auf unser Gepäck ein wachsames Auge haben – Gepäckdiebstahl ist alltäglich. Potosi ist die höchstgelegene Stadt der Welt (3970m) mit einer schönen Innenstadt. Vor Jahrhunderten war sogar die reichste Stadt in Südamerika – dafür sorgten die Silberminen. Mittlerweile merkt man von diesem Reichtum nicht mehr viel – als wir die Stadt näher kamen empfang uns soviel Müll rum herum wie nur in Afrika und Indien bisher erlebt. Es wirkte alles nicht einladend – bis auf die Innenstadt, die Dank des Weltkulturerbetitels paar schöne Gebäude bewahrt hat. Unser gebuchtes Hostel (Vicuna) hatte leider die Doppelzimmer (sorry, Doppellöcher) ohne Fenster so mussten wir in ein Dorm zu viert ausweichen.
Wir liefen in dem Stadtkern bis Abend herum und aßen (weil es mal wieder nichts anders gab) Pizza zum Abendbrot.
Vasárnap a környék legjobb társaságával (Emperador) mentünk 2 Euróért Potosiba – a biztonság a legfontosabb Bolívia útjain, sőt a csomagunkra is állandóan figyelnünk kellett, ha megállt a busz – a csomaglopás mindennapos. Potosi a világ legmagasabban fekvő városa (3970m), szép koloniális belvárossal. Századokkal ezelőtt Dél-Amerika leggazdagabb városa – amit az ezüstbányájának köszönhetett. Sajnos, ebből a gazdagságból manapság már szinte semmit nem lehet észrevenni – alighogy a városhoz közeledtünk, olyan mennyiségű szemét állt az úttest mellett, amit csak Afrikából ill. Indiából ismerünk. Egyáltalán nem vendégváró látvány a város – szerencsére legalább a városközpont megőrzött még néhány szép épületet, köszönet a világörökség címnek. Az előre foglalt szállásunk (Vicuna) sajnos egy szobának nem nevezhető lyukat – ablak nélkül – tartogatott számunkra, így kénytelenek voltunk inkább egy tágasabb társas hálóban aludni mind a négyen. Estig a városközpontban sétálgattunk és vacsorára (mert már megint nem volt más) kénytelenek voltunk pizzát enni.
Fotos
