Nach Sucre buchten wir einen Flug mit Aerosur für 40 Euro. Die Taxifahrt von La Paz Innenstadt zum Flughafen beschehrte uns einen wunderschönen Blick auf die schneebedeckten großen Bergspitzen – leider war wegen der „Autobahn“ das Fotografieren nicht möglich. Am Flughafen mussten wir ewig warten bis wir sicher sein konnten, dass unser Gepäck ordnungsgemäß den Zettel bekommen hatte – das war echt ein Chaos dort. Dann stärkten uns aber mit lecherem Sub in Subway. Endlich frisches Gemüse 🙂
Als wir das Flugzeug sahen, traf uns fast der Schlag – eine uralte Machine Boing 727-200 mindestens 30 Jahre alt – wir mussten sogar im „Arsch“ des Flugzeugs einsteigen. Die Sitze waren ecklig, gebrochen und wir hätten die Arschlochplätze ganz hinten gehabt mit einer Sitzneigung von 80 Grad. Wir haben sofort gesagt, dass wir dort nicht sitzen konnten, wir konnten weiter nach vorne gehen. Es hat sich herausgestellt, dass jeder im Hinteren Teil der Maschine saß, und vorne prakisch leer war. Sowas unlogisches sahen wir noch nie!
Wir kamen aber nach 40 Minuten wohl auf in Sucre an – und sparten dabei 15 Stunden Busfahrt.
Sucre ist nur noch die Hauptstadt aber nicht der Regierungssitz. Unser Hostel lag in der Innenstadt, und wir fühlten uns in ein ganz anderes Land versetzt worden – schöne weiße Kolonialgebäuden, Ordnung, sichtbar bessere Sauberkeit und ein Hauch von Moderne. Der Markt war super – viele leckere frische Obst und Gemüse – ich konnte wieder Wassermelone essen und haben Knoblauch zum Frühstück gekauft.
Hier gab es sogar einen richtigen Supermarket.
Am nächsten Tag hatten wir noch die Stadt besichtigt und am Abend gingen wir ins Kino für 2 Euro und schauten Hangover2. Highlight war aber das riesige Popcorn für 50 Cent und endlich mal nich süß sondern salzig.
Sucre-ba az Aerosur társasággal akartunk repülni 40 Euróért. Taxival mentünk a reptérre és útközben gyönyörű látvány nyílt a város környéki hóval fedett hegycsúcsokra. Sajnos, nem lehetett az „autópályán“ megállni, így nem tudtunk fényképezni. A reptéren sokáig kellett várnunk, míg végre a szemünk láttára rárakták a csomagjainkra a cetliket, teljes káosz volt. Végül a reptéri Subwayban jutalmaztuk meg magunkat egy szendviccsel – végre ehettünk megint friss zöldséget 🙂
Amikor megláttuk a gépet, majdnem visszafordultunk – egy ősrégi gép, Boing 727-200, legalább 30 éves – a gép „fenekében“ kellett beszállnunk. Ráadásul megkaptuk a legrosszabb helyeket, pont leghátul, ahol a falnál az ülések 80 fokban álltak. Rögtön mondtuk, hogy itt nem fogunk ülni – szabad volt előre mennünk és másik helyet keresnünk. Ezzel nem volt gond, mert mint kiderült, az összes utast leghátra akarták beültetni, és elöl szinte üres volt a gép – ilyen hülyeséget még sehol nem láttunk. De épen, egészségesen megérkeztünk Sucre repterére 40 perc múlva, és megspóroltunk egy 15 órás busz utat.
Sucre már csak a főváros, de nem kormányszék (az La Paz). A hostelunk a belvárosban volt, így a délutánt sétálgatással töltöttük – mintha egy teljesen másik országba csöppentünk volna: szép restaurált, koloniális épületek, érzékelhető tisztaság, rend és egy csepp modernség. A piac is tuti volt, bevásároltunk friss gyümölcsökből, (vettünk dinnyét) és fokhagymát is reggelire.
Itt még egy rendes szupermarket is volt.
Másnap is nézelődtünk és este moziba mentünk 2 Euróért a Hangover2-t néztük meg. A legjobb a nagy adag popcorn volt 0,50 Euróért – ami végre nem édes, hanem sós volt.
Fotos
