A túránk utolsó reggele varázslatosan indult. 5.45-kor zenére ébredtünk. (Mivel ugye este 8-kor feküdtünk le, így már tulajdonképpen kialudtuk magunkat). Kinéztünk az ablakon, és láttuk, hogy az Annapurna havas csúcsai már kezdenek világosodni. Eszméletlen látvány volt – a zene meg hozzá tényleg varázslatossá tette a hangulatot.
Kipattantunk az ágyból és az erkélyről néztük a napfelkeltét. (Ami végül is 6.30-ig tartott, addigra lett teljesen világos.) A zene a közeli buddhista templomból jött.
Sajnos a videó nem adja teljesen vissza a hangulatot, de itt egy kis bepillantás:
Sunrise in Ghandruk
(Tudom, a zene nem hallatszik nagyon jól. Ez egy buddhista meditációs zene, a címe: Om Mani Padme Hum. Itt meg lehet hallgatni. Megvettük CD-n is, úgyhogy akár 50 percig is hallgathatjuk mostmár reggelente 🙂 Amíg az agyunkra nem megy…)
Ebben a spirituális jó hangulatban vágtunk neki az utolsó szakasznak. A faluban elbúcsúztunk a virágzó cseresznyefákon a fejünk fölött ugráló majmoktól.
11 óra volt, amikor elértük Birethantit. Itt még egyszer utoljára beírtak minket egy nagy könyvbe. Az iroda falán egy figyelmeztetésre lettem figyelmes, mégpedig, hogy a buszjegy a helyi járattal 75 Rp-ba kerül turistáknak, és hogy néha megpróbálják becsapni az embert.
Még 20 percet bandukoltunk Nayapul-ig. Már messziről hallottuk az út zaját, a dudálást… én meg ráadásul a legutolsó patak átkelésekor megcsúsztam és térdig merültem a vízben, úgyhogy csurom vizes cipőben voltam kénytelen kibírni Pokharáig.
A buszra (inkább egy ősrégi teherautóra hasonlított ülésekkel) nem kellett sokat várni. És igen, a buszkísérő megpróbált 100 Rp-t elkérni, mikor tiltakoztunk elmosolyodott és bólintott.
Lassan haladtunk a szerpentinen felfelé, a csúcson a sofőr és a buszkísérő kiszálltak és kényelmesen ittak egy-egy chai-t (teát tejjel). Aztán, mint akinek sürgős dolga támadt, száguldoztunk lefelé a lejtőn. A rossz úton néha 10-15 cm-t is kiugráltunk az ülésből. Alig tudtam a hátizsákot a cuccainkkal megtartani.
Pokharába megérkezve egy kereszteződésnél tettek ki minket. Mivel a World Peace Pagoda (a tó másik partján áll) a domb tetején látható volt, elkezdtünk abba az irányba gyalogolni. Negyed óra múlva végre megint a szállónk udvarán álltunk és megkaptuk újra a 12-es szobát.
2 percbe sem tellett, már a zuhany alatt álltunk. A délutánt a kertben töltöttük olvasgatással és pihenéssel.
Vacsorára Yak sajttal töltött sült momo-t ettünk és egy tál dal bhat-ot.
A túra összegzése
– Feltétlenül vissza szeretnénk menni egyszer, hogy bejárjuk az Annapurna kör másik felét is, sőt felmennénk Upper Mustang területére is.
– Napi 1400-1500 Rp költöttünk a szállásra és ételre együtt. Ami azt jelenti, hogy fejenként 6-10 Euroval kell, hogy számoljon az ember, attól függően, hogy mennyit eszik és mit iszik.
– Itt a statisztika:
(jobb oldalon van a magasság, alul a távolság. Kb. a 80. km-nél érkeztünk meg Ghorepaniba)
