Wir haben nicht gedacht, dass es so schwer wird unsere Reiseroute festzulegen und überhaupt in diesem Land voranzukommen: Minibusse mit AC gibt es nur auf ausgewählten Strecken, Bahn ist teilweise sehr langsam und die überfüllten, langsamen einheimischen Busse sollte man erst recht bei 40 Grad meiden. Auf den Rat unseres Gastgebers buchten wir über das Internet bei Exporail ein Ticket für die 1. Klasse inkl. Mahlzeiten – dies erwies sich richtig, angesichts der langziehenden Fahrt in die Berge. Die Landschaft ist wirklich wunderschön – mal ein bisschen Dschungel mal grüne Teeplantagen.
Allerdings beschlossen wir unterwegs doch schon bei Nuwara Eliya auszusteigen – wir hatten plötzlich keine Lust auf Wanderungen in Ella – mehr kann man dort nicht machen. Wir fuhren von der Bahnhof 8km mit Taxi in die Stadt – hier hat uns der Taxifahrer eine Unterkunft empfohlen, das kleine Glenfall Resort Hotel (3000Rs). War ok, zum Glück hatten wir Decke plus Überdecke, sonst hätten wir gefroren. Allerdings war es sehr muffig, was meine Lunge nicht besonders vertrug. Nuwara Eliya war ein beliebter Ort für die Engländer und so sieht man hier schöne alte Villas. Dagegen ist die Innenstadt einfach nur häßlich, und man hat kaum Auswahl an Restaurants. Am nächsten Tag war dann ersichtlich, warum es die Engländer hierher zog: Sonnenschein und angenehme Wärme – keine Hitze. Früh haben wir uns von einem Tuk-Tuk auf die Teeplantagen fahren lassen (800Rs) und besuchten die Teefabrik „Pedro“. Wir bekamen eine Führung (leider keine Fotos möglich – wahrscheinlich wegen Arbeitsschutzbedingungen – kein Mundschutz, alle barfuß). Es war aber sehr interessant. Hier werden also die getrockneten Teeblätter in 25kg Säcke gepackt und an Teehersteller verkauft – Aromatisierung und die Abpackung in Filtern erfolgt immer beim Teehersteller und nie auf Sri Lanka.
Danach wind wir ein bisschen rumgelaufen, trafen einige Pflückerinnen – schrecklich, sie verdienen pro Tag ca. 1,50 USD.
Rückzu in die Stadt besuchten wir den schön angelegten Viktoria Park.
Mittags nahmen wir den Bus nach Kandy – die erste Hälfte der Strecke ist wunderschön – man sieht überall die Teeplantagen.
In Kandy angekommen, mussten wir uns erstmal durch den chaotischen Busbahnhof kämpfen – wo wir fast 3mal umgefahren wurden. Wir ließen uns mit Tuk-Tuk in die Straße mit den vielen Unterkünften bringen. Hier haben wir dann fast alle angeschaut – es waren alle richtig schrecklich – obwohl wir schon einiges gewohnt sind. Wir nahmen dann doch das Sharon Inn, obwohl mit 5000Rs richtig teuer, dafür aber ordentlich war.
Am Abend liefen wir am See entlang, als ein Engländer plötzlich vor uns stand, und uns praktisch in sein Tuk-Tuk zerrte – er besitzt oberhalb dem See einen Pub mit wunderbarer Aussicht. Wir haben nicht bereut mitgegangen zu sein, der Sonnenuntergang von der Terasse war herrlich.
Még egy országban sem okozott ekkora gondot eldöntenünk, hogy melyik irányba induljunk és hogyan? Csak néhány szakaszon léteznek a kis légkondis (AC) minibuszok, ezen kívül ismerősöktől tudjuk, hogy a vezetési stílus és a közlekedés az utakon hátborzongató. Az állami vonat lassan halad, ócska és az emberekkel telitömött buszokba a 40 fokban csak öngyilkosjelöltek szálljanak be.
A szállásadónk tanácsára interneten megvettük másnapra az expo.lk oldaon az 1. osztályra a jegyet Ella-ba – ellátással együtt. Ez jó ötlet volt. Reggel a helyi vonattal 6.30-kor elutaztunk Colomboba (természetesen állni kellett 1,5 órát) és ott 1,5 óra várakozás után indult a vonatunk Badulla felé.
Végül 7 óra zötykölődés után úgy döntöttünk, hogy nem megyünk Ella-ba, ott úgyis csak kirándulni lehetne, és arra most ezen a nyaraláson valahogy nem volt kedvünk. Így már Nuwara Eliya-nál (ill. a szomszéd településén) kiszálltunk. A taxisofőrünk ajánlott egy szállást, így alkudozás után a Glenfall Resort kis szállóban telepedtünk le 3000Rs-ért. (A kert nagyon szép volt, a fürdő nagyon dohos, így gondom is lett az asztmás tüdőmmel, de itt fenn a környéken minden nedves). Szerencsére 2 takarónk volt, így nem fáztunk az éjszaka – 35 fok után kicsit hűvösnek éreztük a 15 fokot. Elmentünk az egyébként nem szép belvárosba vacsizni, mert a szálláson más nem lakott, így nem akartunk ott enni. Nuwara Eliya az angoloknál nagyon kedvelt volt (a léghajlatnak köszönhetően) így van egy-két régi, angol stílusban épült villa a városban.
Másnap reggel tuk-tukkal felmentünk a teaföldekre – ugyanis ez a környék a Ceylon tea hazája és telis-tele van teaültetvényekkel. A Pedro nevű telepen kötöttünk ki, ahol 100Rs-ért körbe is vezettek minket (természetesen a gyárban nem volt szabad fényképezni, ki szeretné a munkásait mezítláb és szájvédő nélkül a médiákban viszontlátni). Nagyon érdekes volt. Megtudtuk, hogy Sri Lankán csak a nagy 25kg-os sima szárított tea leveleket tartalmazó zsákokat adják piacra, az ízesítés és a filterezés Európában történik.
Aztán egy csésze tea után sétáltunk egyet a földeken – az asszonyok csak 1,5 USD-t kapnak naponta a munkájukért.
Visszafelé a városba, megnéztük az épp szépen virágzó Viktória Parkot.
Délután busszal mentünk Kandy-be, ami tényleg megérte, mert az út első fele a teaföldek mellett a hegyekben egyszerűen gyönyörű!
Kandy-be megérkezve először kiszabadultunk a kaotikus buszpályaudvarról,- ahol párszor majdnem elütöttek minket – és tuk-tukkal elmentünk a Kandy-tó déli partján lévő utcához, ahol sok szállás van egymás mellett. Hát majdnem az összeset megnéztük és párszor szinte rosszul is lettem, pedig már sok mindent megéltünk -így végül a Sharon Inn-ben szálltunk meg, ahol utópikus 5000Rs-t kértek a szobáért – ami azért tiszta volt és a szúnyogháló poros bűzétől sem fulladtunk meg… ja és a reggeli is jó volt, fincsi mangóval és papayával.
Fotos
