Nach einer 3-stündigen Busfahrt erreichten wir die Hauptstadt von Bolivien, La Paz. Wir mussten feststellen, dass die Stadt gar nicht schön ist, es gibt keine schöne Gebäuden und es riecht sehr oft nach Pisse. Dazu kommt noch, dass viele Menschen gar nicht nett sind, vor allem nicht die Indio-Frauen. Sie wollten mir nicht mal Obst verkaufen. Wir haben hier trotzdem 3 Tage verbracht, um unsere weiter Reise in dem Land zu planen, Reiseberichte zu schreiben, und die heiße Dusche und die Heizung in unserem Sol Andino Hostel zu genießen.
Das Problem war nur das Essen, es gibt keine andere Möglichkeit, wir ernähren uns von Pizza. Wenn man was einheimisches essen will, müsste man von den Frauen kaufen, die das Essen aus Eimern am Straßenrand verkaufen (in Asien hatten wir nie bedenken wegen Sauberkeit, aber hier muss man die Essenqualität nicht testen) oder an den vielen Grillhänchenständen essen.
3 órás autóbuszozással jutottunk el Bolívia fővárosába, La Pazba. Hát nem szép hely, még szép épületek sincsenek és húgyszag mindenhol… Ráadásul az emberek nagy része – főleg az indio asszonyok, egyáltalán nem kedvesek, sőt turistákkal szemben ellenségesek. Voltak, akik még gyümölcsöt sem akartak eladni nekem. De mégis itt ragadtunk 3 napra, mert terveztük a további bolíviai utunkat, írtuk a beszámolókat és örültünk, hogy végre volt forró zuhanyunk. Sajnos, a kaja borzalmas, illetve nincs is lehetőség mást enni, mint pizzát. Ha helyi kaját akar az ember, akkor vagy a vödörből áruló nénikhez megy az ember, – Ázsiában semmi gond nem volt az utcai árusokkal – de itt jobb, ha nem kísérletez az ember. Esetleg még sült csirkés gyorséttermek vannak.
Fotos
