Wir waren früh nicht so besonders fit, wir hatten keine ruhige Nacht. Bis früh um 5 ging die Party im Gemeinschaftsraum über unserem Kopf. Die Billiardtische standen genau über uns und jedes mal wenn jemand den Stock neben sich fallen lassen/gestellt hatte, krachte es so als hätte jemand mit einem Hammer unseren Kopf bearbeitet. Unsere Mitbewohnerinnen machten eifrig mit – kamen sich zu duschen gegen 24 Uhr und ihre Betten bezogen sie ziemlich besoffen erst um 5 als die Party zu Ende war. Ich glaube, wir werden doch irgendwie alt…
Seit wir übrigens in Süd-Amerika sind und gezwungen sind aus Kostengründen in Gemeinschaftsschlafräumen zu übernachten, können wir nur mit unseren „Schlafgeräten“ (MP3-Player) im Ohr einschalfen. Ich beführte ich werde Norah Jones „Sunrise“ zu Hause nicht mehr hören können.
Wir nahmen uns einen ganzen Tag Zeit, um auf die brasilianische Seite zu wechseln. Ursprünglich geplant war, dass wir am Vormittag den Tierpark schräg gegenüber unseres Hostels besuchen, aber da Wahlen in Argentinien waren, öffnete der Zoo erst um 10 Uhr und die Angestellte zeigte sich nicht gewillt, uns mit der wartenden Schulklasse in den Park zu lassen, sodass es sicherlich noch später werden könnte. Also gingen wir wieder und nahmen den Bus nach Brasilien.
Wir stiegen in den Bus, der zwischen Puerto Iguazu und Foz do Iguacu verkehrt (7AP). Der Wechsel an der Grenze ging zügig, aber das Warten auf den nächsten Bus dauerte eine halbe Stunde. Als wir dann im Iguazzu Guest House ankamen, waren wir beruhigt – ein schönes Hostel, ruhig, wenig Gäste und gut gelegen. Busbahnhof und Supermarkt in 5 Minuten Gehreichweite. Also gingen wir erstmal einkaufen, machten uns Spaghetti Bolognese (die ein Genuss waren!) und chillten. Im Supermarkt fühlten wir uns wieder ein bisschen heimischer – hier gab es mehr europäische Süßigkeiten und Schokoladen.
Am nächsten Tag kam dann der Wasserfall von der brasilianischen Seite (Eintritt R40). Uns fiel sofort auf, dass die argentinische Seite wesentlich besser organisiert ist. Es ging alles schneller und effizienter voran. Hier mussten wir erst auf den Bus warten, der dann die restlichen 10km bis zum Wasserfall fuhr und dabei an allen möglichen Stationen hielt, wo immer betont wurde, dass diese Station nicht im Ticket enthalten ist. Von der brasilianischen Seite bekommt man einen richtig schönen Überblick über die Ausmaße der Iguazufälle und hier wird man auch richtig naß.
Nach dem Wasserspektakel gingen wir noch in den Vogelpark (Parque das Aves für R25=10 Euro), der gleich gegenüber vom Eingang des Nationalparks liegt. Der Vogelpark wurde uns glühendheiß empfohlen, also nix wie hin. Am Anfang waren wir enttäuscht, da es nur einzelne Volieren gab, wo pathetische Papageien drin hockten. Aber richtig interessant wurde es in den großen Vogelkäfigen, wo man Auge in Auge mit den Tucanen und anderen Vögeln war. Wir possierten mit Papageien und Tucanen, ich wurde sogar von einem gezwickt, konnten ihnen beim Baden und Putzen zusehen – es war eine Augenweide.
Später folgte noch ein Bereich, wo Schmetterlinge und Kolibris zu bewundern waren. Die Schmetterlinge erreichten eine größe von zwei Handflächen. Zum Abschluss konnte man noch ein Foto mit einen Ara machen lassen, was Jan sich nicht entgehen lassen konnte. Sie sind ganz schön schwer – wir hatten noch am nächsten Tag die Spuren der Krallen immer noch auf meiner Haut.
Morgen geht es nach Rio de Janeiro!
A második éjszakánk már nem volt annyira nyugodt, megtelt a szoba. Ráadásul pont a biliárd terem alatt voltunk, és éjszaka (mert a buli ugye reggel 5-ig tartott mindig) ha az emberek a dákót maguk mellé állítják, és a vége a földre ütődött, az olyan volt 1 méterre a fejem fölött, mintha a fejemet verték volna kalapáccsal. Na mindegy, túléltük, a lakótársakat is, akiknek hajnal 5-kor jutott eszükbe felhúzni az ágyneműjüket, pedig előtte már éjfélkor tusoltak… Azt hiszem öregszem. Ja, egyébként mióta Dél-Amerikában vagyunk – és a költségek miatt társasági szobákba kényszerülünk, – azóta „alvókészülék“ nélkül már nem is fekszünk le – csak MP3 lejátszóval a fülünkön lehet az éjszakát valamelyest átaludni. Attól félek, mire visszaérünk, már nem fogom tudni Norah Jones „Sunrise“ című számát hallgatni.
Ezúttal nyugisra vettük a dolgot, és egy egész napot szántunk a határátlépésre Brazíliába. Délelőtt ugyan még meg akartunk nézni egy állatmenhelyet vadállatok számára, de mivel Argentínában választások voltak, így később nyitottak, és már egy iskolás csoport ott várt, így csak később tudtak volna beengedni minket, ezért feladtuk a próbálkozást.
Felszálltunk a buszra, ami csak Puerto Iguazu és Foz do Iguacu között közlekedik (7AP). A pecsételés mindkét oldalon gyorsan ment, de itt is ugye el kellett hagynunk az első buszt és várnunk a következőre fél órát. De most szép, nyugodt szállásunk volt (Iguazzu Guest House), ahol kipihenhettük magunkat. A buszpályaudvar is közel volt és egy hipermarket is. Itt végre kicsit otthonosabban éreztük magunkat, végre voltak otthoni édességek és csokik! Dél-Amerikában (spanyol részeken) ebből hiány van. Délután egy nagy adag bolognai spagettit főztünk magunknak. (A legtöbb hosztelnek Dél-Amerikában van konyhája.)
Másnap a vízesést a Brazil oldalról csodáltuk meg. Ugyan itt macerásabb az egész, mert a belépés után nem lehet gyalog megindulni, hanem egy busszal kell még 10 km-t utazni. De erről az oldaról szinte teljes egészében lehet látni a lezúduló vizet – hatalmas! Az argentin oldalon azért volt egy kicsit szerintem szebb, mert közelebb volt az ember a víztömeghez és az hatásosabb volt. De mindkét oldalt feltétlen látni kell!! Ja, és itt még vizesebb lesz az ember 🙂
Délután több mint két órát töltöttünk a madárparkban (Parque das Aves – 25R). Nagyon ajánlották nekünk a helyet, bár először csalódás ért minket, mikor beléptünk és egy állatkertben – sok ketreccel szemben – találtuk magunkat. De aztán jöttek a hatalmas nagy élettér szerű elkerített részek, ahová be lehetett menni, és szinte megérinteni a madarakat. A tukánok voltak a legérdekesebbek – állandóan a csőrüket tisztítják. Volt pillangó és kolibri rész is – két tenyérnyi nagyságú pillangókat is láthattunk.
A végén a karunkon lehetett ara papagájokat tartani. Én először picit féltem – hatalmasak és nagyon éles a csőrük – de aztán mégis tartottam én is egyet a karomon. Annyira nehéz ez a csodálatos madár és a karma nyoma még este is meglátszott rajtam.
Holnap irány Rio de Janeiro!
Fotos
Videos
