Korán, 6.30-kor akartunk indulni, mert tudtuk, hogy 1100 m-ről kell majd 2860 m-re felmásznunk. Különböző információkat hallottunk; valaki azt mondta 6 óra, valaki azt 9, sőt akár 10 órát is. A napi terv: Tatopani – Ghorepani
A szakácsnak minden esetre igaza lett, sütött a nap 🙂 Tatopani határában még egyszer elkérik az Annapurna engedélyünket (már Ghasa-ban is elkérték) és ismételten beírják az adatainkat kézzel szépen egy füzetbe.
Meredeken haladt az ösvény felfelé, mihelyst elhagytuk az utat. Körös körül narancsfák (inkább mandarin), banánfák és rizsföldek. A fájdalmakért mindenképpen kárpótol a táj. Gyerekek szólítanak meg minket száz méterenként, és narancsot árulnak a tarisznyájukból. Veszünk 4-et 20 Rp-ért.
Ez a narancs adja a hiányzó energiát majd Shikha eléréséhez. 1850 m-nél szinte elhagyott az összes erőm, pedig csak 100 magaslati méter hiányzott az út feléig. 10 órára felértünk a faluba és beültünk napozni, erőt gyűjteni és almasütit enni gyömbérteával. Jót tett a fél órás pihenő. De még majdnem 1000 magaslati méter volt hátra… szóval hajrá indultunk tovább. Láttunk egy imádkozó sáskát – hatalmasat, de nem tudtuk lefényképezni, túl gyors volt. Meg egy fekete kígyó is áthaladt előttünk egyszer – azt meg nem akartam.
Útközben ismételten volt egy regisztrációs hely… nagyon örülök, hogy ennyire komolyan veszik a turisták védelmét, de mire ezeket a füzeteket, az összes regisztrációs pontról begyűjtik, kiértékelik – én már úgyis réges-rég meghaltam a szakadék aljában – mikorra rájönnek, hogy útközben nyomom veszett. De rend a lelke mindennek!!
Minél föntebb értünk, a táj és a növényzet kezdett a magassághoz alkalmazkodni. Már csak mohával benőtt rhododentron erdők voltak. Ráadásul a nap is kezdett elbújni. Az utolsó 300-400 méter volt a legnehezebb, Jant 10 percenként könyörögve kértem, hogy nézzen a GPS-re és mondja meg, mennyi van még. A levegő is kezdett megváltozni, gyakrabban kellett szünetet tartanom. Ráadásul Ghorepani tényleg egy hegy tetején volt, és az utolsó 100 magaslati méternél észrevettük, hogy a hegy másik oldala felől felhők jönnek át, mintha köd lett volna. A hőmérséklet kb. 20 fokról hirtelen legalább 10-15 fokot esett. Így a felhőbe burkolt Ghorepanit 14 órakor értük el, és már nem volt erőnk a falu közepéig még 30 métert felfelé lépcsőzni, így a legelső szálláson vettük ki a szobát. (lényeg, hogy kőből volt, fadeszkásba már megtanultuk, hogy nem szabad megszállni). Beöltöztünk nagykabátba, és alig hogy újra kiléptünk a szobából, elkezdett cseperegni az eső.
Megveregethettük a vállunkat, mert az összes többi túrázó, – akikkel már 1-2 napja egy faluban szálltunk meg és összefutottunk, – mind utánunk érkeztek meg. Sőt 1 óra múlva már szakadt az eső.
A szálláson a kajáldában betüzeltek a nagy vas-kandallóba, így ott melegedtünk és ettünk estig.
Ghorepaniban volt vastag ágytakaró. Azért, mert ezen a háromszögön (Ghorepani-Ghandruk-Birehanti) szervezik a 4-5 napos kis túrákat a legtöbb Nepálba látogató turistának, és azoktól nem várják el a hálózsákot.
