Az utolsó napunk Pekingben 8 óra körül kezdődött. Kijelentkeztünk a hostelből, de a hátizsákokat otthagytuk. Elsétáltunk egy utcai árushoz és vettünk dumpling-ot reggelire (angol megnevezése a kínai reggeli tésztagombócnak – legtöbbször hagymával vagy darált hússal töltve, de tartományonként változik). Aztán egy teaboltba ültünk be és zöldteát iszogattunk, hozzá teafűből készült kekszet ettünk.
10 óra körül érkeztünk meg a Temple of Heaven parkjába. Vasárnap lévén már a bejáratnál tömeg volt. Nagyon sokan voltak a parkban – mindenki egy cél érdekében: relaxszálni – de mindenki a saját egyéni módján. Élvezet volt látni, hogy mindenki lazán viselkedik, senki sem szégyenli magát, azért amit tesz. Volt, aki Tai Chi-t gyakorolt, volt, aki balettozott, volt, aki kínai operákat adott elő, különböző hangszereken játszottak, kínai dominóztak, kártyáztak, ugrálóköteleztek, bácsik horgoltak… és mindegyikük körül kis csoportok gyűltek össze, akik élvezettel követték őket szemmel és szálltak be a mókába.
A legszebb a szabadkórus volt: Egy karmester elkezdett egy-két emberrel egy rét közepén énekelni – hamar már több mint száz ember gyűlt össze és énekeltek közösen. Egy nagyon jó dolgot tanultam: egyszerűen sétálás közben kb. minden 10. lépésnél tapsolni egyet. Nagyon megnyugtató dolog.
A legérdekesebb azonban a kínaiak táncőrülete. Itt a parkban is úgy volt, hogy különböző sarkokon különböző zenét játszottak magnóról: tangó, keringő stb. És mindenki oda ment, amire táncolni akart. De ez nem csak itt volt, ezt esténként különböző városokban sok téren láttuk: összegyűlnek és táncolnak a város közepén.
Szóval a templom nagyon szép, de ide érdemes a hétvégén jönni és ezt a kedves színjátékot a parkban megnézni. Európában kinevetnék az emberek a másikat, ha kiállna énekelni vagy táncolni egy park közepén. Tényleg kár.
A Lama-Temple-hez menet már a metróban éreztük a füstölők illatát, az utcán lehet minden fajtát és méretet kapni. Vettünk is egy kis csomagot (2Y). A templomok szépen renoválva vannak, de vasárnap lévén sok hívő látogató volt, így mi nem gyújtottuk meg a mi füstölőnket.
Az olimpiára épült új metrónak köszönhetően közvetlen el lehet most már jutni a Nyári Palotához. Oh, micsoda meglepetés – tömeg van itt is – na mindegy, akkor is meg akarjuk nézni az egész területet. Északról indulunk el dél felé, így szinte egész idő alatt a lábunk alatt látjuk a tavat. A tegnapi túrától jó kis izomláz van a lábunkban, de nincs kifogás, felmászunk itt is a csomó lépcsőn a pagoda tetejéig. És ahogy mondani szokás, a kilátás minden fájdalmat elfelejtetett (legalábbis ezt beszéljük be magunknak). A Harmónia Kertjében szerencsénk van, és pont egy kis koncert van, tradicionális hangszereken.
Visszafelé hamarabb szállunk ki a metróból, és a Hutong negyeden keresztül sétálunk a Tiltott Város felé. Hutongnak hívják az itteni régi házakat. Kin Pao csirkét eszünk az első éttermünkben. Természetesen megajándékozzuk magunkat egy lábmasszázzsal, most egy másik stúdióban. Itt azonban feltétlen ránk akarnak sózni valami olcsónak kinéző – állítólag szuper krémet – 20Y-ért. Kemények maradunk, és nemet mondunk még 5 perc győzködés után is, amire aztán abbahagyják, de a szemükkel ölni tudnának.
2230kor megérkezünk az állomásra. (0030-kor indulna a vonatunk Datongba). A jegyeket a Hostel szerezte be nekünk (természetesen nem ingyen, de így legalább lett jegyünk). A furcsa csak az volt, hogy a vonatunk számát sehogy sem tudtuk felfedezni a vasút kijelző-tábláján. Amikor megkérdeztünk egy alkalmazottat, rámutatott az állomás nevére és rázta a fejét. Hát persze, a vonat Datongba nem a központi vasútállomásról megy, hanem a nyugati állomásról, ezért nem Beijing van oda írva (2 jel), hanem 3 jel, vagyis Beijingxi (Xi = nyugat). Én okoska, nem ügyeltem rá, pedig ezt még előre meg is jelöltem a bibliánkban, a Lonely Planet-ben. De hogyan jutunk oda? A metró már épp nem közlekedik. Irány a taxi állomás. Természetesen itt is szépen rendezetten sorba kellett állni. Egy fiatal srác szólított le minket, kérdezte hová akarunk menni. Azt mondta 100Y-ért elvisz minket. Automatikusan 80Y-at mondtunk rá, ő bólintott. De valahogy nem volt kóser, láttam, hogy egy nő mellettem csóválta a fejét. Mégsem mentünk vele, kivártuk a sorunkat és fél óra múlva 31Y-ért (taxaméterrel) megérkeztünk a nyugati állomásra.
Hardsleeper helyre (kemény alvós) vettük a jegyeinket. Kínában van Hardseater (kemény ülős), Softseater, Hardsleeper és Softsleeper. Softsleeper az első osztály, csak a gazdagabbak tudják megengedni maguknak, klimatizált és 4-en alszanak egy becsukható ajtajú kabinban. A Hardsleeper is jobb osztály (a szegények tényleg csak ülnek), itt is ágyak vannak, és ugyanúgy friss ágyneműt kap az ember, mint az első osztályon. De itt 6-an alszanak egy részlegben és nincs ajtó, vagyis végül is az egész vagon nyitott.
Már 20 perccel indulás előtt elkezdődik a beszállás, minden nagyon rendezett. A kínai vasút nagyon hivatalos, mindig tisztelegnek egymásnak, fehér kesztyűt viselnek stb. Minden vagonnak van 1-2 saját kalauza, akik arra is figyelnek, hogy jó helyen szállj ki. Beszálláskor elveszik a kártyát és a helyjegynek megfelelő műanyag kártyát kap az utas. Kb. 20 perccel érkezés előtt visszakapja az ember a rendes jegyét (amit a pályaudvar elhagyásakor még egyszer ellenőriznek). Szóval el sem lehet téveszteni az állomást –ami 2-3 órás késésnél nagyon megnyugtató.
Hogy milyen volt az első éjszakánk a Hardsleeper-részlegben? Füstös. Minden tiszta, szóval semmi nem áll az alvás útjába (füldugó természetesen alapfelszerelés) DE: mint mondtam az egész kocsi nyitott. A Nr. 3. legidegesítőbb kínai dolgok listáján: a dohányzás. Csak férfiak cigiznek, de azok mindenhol és mindig és olyan tapintatlan és szemtelen módon, amit még soha sehol sem tapasztaltam… a tömött buszon, várótermekben, éttermekben a már legyező barátnőjük arcába… és ugyanúgy a teli Hardsleeper-vagonban is az ágyon ülve. Még ha tiltó jel ki is van téve – tök mindegy. Senki nem is szól érte semmit. Érthetetlen. Így aztán füstfelhőben aludni nem volt valami felemelő érzés, és be is láttuk, hogy kénytelenek vagyunk emiatt következő alkalommal Softsleepert foglalni.
